Kecskebéka

Amphibia → Anura → Ranidae → Pelophylax kl. esculentus

Rana vërde, Gritta

A kecskebéka ( Pelophylax kl. esculentus ) egyedülálló eset az európai faunában, mivel termékeny hibrid a tavi béka ( Pelophylax lessonae ) és a mocsári béka (Pelophylax ridibundus) között. Közepes vagy nagy testméretű, színe rendkívül változatos: élénkzöldtől az olajbarna árnyalatokig terjedhet, gyakran jól látható sötét foltokkal a háton.

A kifejlett egyedek átlagos méretei:

• Hímek: 6–8 cm
• Nőstények: 7–9 cm

A nemek közötti különbségek több jellegzetes tulajdonságban nyilvánulnak meg:

• Sötétszürke hanghólyagok jelenléte a hímeknél, különösen a szaporodási időszakban
• A nőstények általában nagyobbak
• Sötét nászfoltok a hímek hüvelykujján a szaporodási időszakban
• Erőteljesebb mellső végtagok a hímeknél

Az ebihalak kikeléskor átlagosan 7–8 mm hosszúak, barnászöld színűek, apró aranyszínű foltokkal, ami a fejlődés korai szakaszában elősegíti a vízi életmódhoz való alkalmazkodást.

A kecskebéka ( Pelophylax kl. esculentus ) Nyugat-Liguriában a leggyakoribb és legelterjedtebb zöldbéka faj. Rendszeresen előfordul tengerszinttől egészen mintegy 800 méteres magasságig, sikeresen meghódítva szinte minden alkalmas vizes élőhelyet, mind a völgyekben, mind a part menti és partközeli területeken. Állandó jelenléte kulcsfontosságú a helyi vizes élőhelyek biodiverzitásának fenntartásában.

Ez a faj a vízi élőhelyek széles skáláját kedveli, és rendkívüli alkalmazkodóképességet mutat. A leggyakrabban elfoglalt élőhelyek közé tartoznak:

• Természetes vagy mesterséges tavak és kisebb állóvizek
• Öntözőcsatornák és víztározók
• Lassú folyású patakok
• Part menti vizes élőhelyek és mocsaras területek
• Virágzó időszakos tavak, valamint városi és városkörnyéki szökőkutak, amennyiben vízinövényzettel rendelkeznek

Az, hogy a vidéki és a városkörnyéki területeket egyaránt képes kihasználni, a kecskebékát különösen ellenállóvá teszi más kétéltűekhez képest.

A kecskebéka ( Pelophylax kl. esculentus ) nappal és éjszaka egyaránt aktív, de kifejezetten előnyben részesíti a napsütéses időszakokat, amelyek elengedhetetlenek a testhőmérséklet szabályozásához. A téli nyugalmi időszak általában novembertől márciusig tart, de ez a magasságtól és a helyi éghajlati viszonyoktól függően változhat.

A szaporodási ciklus áprilistól júliusig zajlik: a hímek erőteljes, ismétlődő hangokat adnak ki, főként este és éjszaka. A nőstények 1 000–4 000 petét raknak le, amelyek zselészerű csomókban, vízinövényekhez rögzítve fejlődnek, védelmet és táplálékot biztosítva az ebihalak számára. Az átalakulás ebihalból kifejlett békává körülbelül 3–4 hónap alatt megy végbe, de ezt a folyamatot a hőmérséklet és a táplálék elérhetősége is befolyásolja.

A kecskebéka ( Pelophylax kl. esculentus ) táplálkozása rendkívül változatos, ami opportunista életmódját tükrözi:

• Kifejlett egyedek:
• Vízi és szárazföldi rovarok (pl. bogarak, csíkbogarak, kérészlárvák stb.)
• Rákfélék, például édesvízi garnélák (Atyaephyra desmarestii)
• Puhatestűek (pl. Planorbarius corneus és mások)
• Apró halak, például szúnyogirtó hal (Gambusia holbrooki)
• Alkalmanként más kis kétéltűek, köztük barna varangy ebihalai ( Bufo bufo ) és pettyes gőte ( Lissotriton vulgaris )
• Ebihalak:
• Algák
• Növényi törmelék
• Vízi mikroorganizmusok

Ez a sokrétű étrend lehetővé teszi a faj számára, hogy különböző ökológiai környezetekhez alkalmazkodjon, és csökkenti a táplálékért folytatott versenyt más együtt élő békafajokkal.

A kecskebéka ( Pelophylax kl. esculentus ) fő veszélyeztető tényezői Liguriában többnyire emberi eredetűek:

• Vizes élőhelyek és vízi élőhelyek átalakítása, pusztítása, például lecsapolás, urbanizáció vagy invazív vízügyi beavatkozások miatt
• Vízszennyezés, amelyet háztartási szennyvíz és a mezőgazdaságban használt növényvédő szerek okoznak
• Idegenhonos halfajok, például naphal (Lepomis gibbosus) és ponty (Cyprinus carpio) betelepítése, amelyek a petéket és ebihalakat fogyasztják
• Újonnan megjelenő kétéltű betegségek, mint például a chytridiomikózis (Batrachochytrium dendrobatidis okozza)
• Illegális gyűjtés élelmezési vagy kereskedelmi célból
• A természetes vízháztartás megváltoztatása vízkivétel és csatornázás révén

A vizes élőhelyek ökoszisztémáinak megőrzése létfontosságú a faj fennmaradása szempontjából.

A kecskebéka ( Pelophylax kl. esculentus ) több egyedi tulajdonsággal is rendelkezik az európai békák között:

• Természetes úton létrejött, termékeny hibrid, összetett genetikai szaporodási rendszerrel (ún. 'hibridogén' rendszer)
• Kiemelkedő képességgel bír új és zavart élőhelyek meghódítására
• Nagyobb ellenállóképességet mutat a környezeti változásokkal szemben, mint más zöldbéka fajok
• Történelmileg az ember is hasznosította táplálékként (innen ered az 'esculenta' elnevezés)

Nyugat-Liguriában ezt a fajt folyamatosan monitorozzák a populációk állapotának és a környezeti változások hatásainak felmérése érdekében. Jelenléte biológiai indikátorként szolgál a vízi élőhelyek minőségének és összekapcsoltságának megítéléséhez. A kecskebéka védelme egy szorosan összefüggő vizes élőhely-hálózat megőrzését is jelenti – az összes helyi kétéltű és vízi élőlény javára.