Pelophylax lessonae
Amphibia → Anura → Ranidae → Pelophylax → Pelophylax lessonae
Rana vërde picina
A Lessona-béka ( Pelophylax lessonae ) a zöldbékák csoportjának egyik legdekoratívabb faja, amely könnyen felismerhető közepes-kis termete és élénk hátoldali színezete alapján, amely a ragyogó zöldtől a zöldesbarnáig terjed, szinte mindig apró sötét foltokkal tarkítva.
A hímekre jellemzőek a külső, fehér színű hanghólyagok, amelyek a szaporodási időszakban jól láthatók.
A nőstények valamivel nagyobb méretet érnek el (legfeljebb 7 cm), míg a hímek ritkán haladják meg a 6,5 cm-t.
A nemi dimorfizmus megfigyelhető a hímek hüvelykujján lévő sötétszürke nászvégeken, valamint az elülső végtagok erőteljesebb felépítésén, amelyek a párzásra való felkészülés tipikus jelei.
A frissen kikelt ebihalak körülbelül 6–7 mm hosszúak, barnás színűek, halvány aranyszínű foltokkal, és fejlődésük kedvező körülmények között mintegy három hónap alatt fejeződik be.
A Lessona-béka Nyugat-Liguriában mozaikos elterjedést mutat, főként a síksági és dombvidéki megmaradt vizes élőhelyeken talál menedéket, a tengerszinttől körülbelül 500 m-es magasságig.
A faj hiányzik a belső hegyvidéki területekről, és gyakran elszigetelt populációkat alkot, amelyek rendkívül érzékenyek a környezeti változásokra.
Nyugat-Liguriában jelenléte fontos indikátora a vízi rendszerek és a tengerparti völgyek környezeti minőségének, ahol a megfelelő élőhelyek folyamatos csökkenése ellenére is fennmarad.
A vízi élőhelyeket kedveli, ahol bőséges a víz alatti és part menti növényzet: állandó tavak, lassan áramló csatornák, kisebb tavacskák, kis tavak és édesvízi tengerparti mocsarak tartoznak kedvelt élőhelyei közé.
Gyakran figyelhető meg ma már ritka lápos területeken, ahol a sűrű nád és a gazdag növényzet kedvez a szaporodásnak és az ebihalak fennmaradásának.
Élőhelyválasztása jól mutatja, hogy a faj rendkívül érzékeny a vízjárás változásaira és a vízminőségre.
A Lessona-béka nappal és éjszaka egyaránt aktív, de leginkább szürkületkor, amikor a kifejlett hímek jellegzetes hangjukat adják, amely nagy távolságból is hallható.
A téli nyugalmi időszak általában novembertől február–márciusig tart, magasságtól és helyi klímától függően: ilyenkor az állatok az iszapban vagy a vízparti növényzet között húzódnak meg.
A szaporodás április és június között zajlik; a párzás után a nőstények 800–2 000 petét raknak le zselészerű csomókban, amelyek a víz alatti növényzethez tapadnak, biztosítva az embriók oxigénellátását és védelmét.
A Lessona-béka opportunista faj, főként vízi és szárazföldi rovarokat fogyaszt, étrendjét kisebb rákfélékkel, puhatestűekkel, és ritkábban apró gerincesekkel egészíti ki.
Az ebihalak növényevők és mikrofágok, elsősorban algákat, növényi törmeléket és apró gerincteleneket fogyasztanak a víz alatti növényzet között.
Táplálkozási sokoldalúságának köszönhetően a faj képes túlélni a táplálékhiányos időszakokat is, és alkalmazkodni különböző mikroélőhelyekhez.
A Lessona-békát Liguriában elsősorban a vizes élőhelyek folyamatos pusztulása, feldarabolódása és leromlása, a víz kémiai szennyezése (növényvédő szerek és mezőgazdasági bemosódások), ragadozó halak betelepítése, valamint más zöldbéka-fajokkal való versengés veszélyezteti.
A vízháztartás változásai és az újonnan megjelenő betegségek (gombás fertőzések) szintén komolyan veszélyeztetik a megmaradt populációk fennmaradását.
A Lessona-béka különösen érdekes, mivel részt vesz egy összetett természetes hibridizációs rendszerben más zöldbéka-fajokkal (pl. Pelophylax kl. esculentus ), amely egyedivé teszi evolúciós történetét és populációdinamikáját.
A hímek hangja tiszta és jól felismerhető, hatékony faji azonosító jel.
Erős hűséget mutat a hagyományos szaporodóhelyekhez, és a rokon fajokhoz képest fokozottan kötődik a vízi környezethez.
Nyugat-Liguriában folyamatosan monitorozzák a populációk épségének és más zöldbéka-fajokkal való ökológiai kapcsolatoknak a felmérésére.
Védelme szorosan összefügg a megmaradt vizes élőhelyek megóvásával és helyreállításával, valamint a tiszta víz fenntartásával; aktív kezelési intézkedések váltak elengedhetetlenné, mivel az elmúlt évtizedekben a faj jelentős visszaszorulást szenvedett el a környezet drasztikus átalakulása miatt.
