Kockás sikló

Reptilia → Squamata → Serpentes → Colubridae → Natrix → Natrix tessellata

Aspisurdu, Bagea, Biscia d'aegua, Biscia, Vespusùrdu

A kockás sikló ( Natrix tessellata ) közepes méretű, vízi életmódhoz alkalmazkodott, robusztus testfelépítésű kígyó, amely elsősorban vizek közelében él. A kifejlett példányok hossza 60–120 cm között változik, a nőstények általában hosszabbak és zömökebbek a hímeknél. Feje megnyúlt, hegyes, és kissé laposabb, mint más vízisiklók esetében; szemei és orrnyílásai felfelé irányulnak, ami megkönnyíti a légzést a víz alatt. Pupillája kerek, írisze többnyire sárgás, néha szürkés vagy barnás árnyalatokkal.

A közepesen karcsú test hosszú, alig elkülönülő farokban végződik. A hátat erősen recézett pikkelyek borítják, amelyek az oldalakon simábbak. Az alapszín szürke, barna, olajzöld, sárga vagy vöröses lehet, gyakran számos, szabályosan elrendezett sötét folttal; a nyakon gyakran fordított „V” alakú minta látható. Az újszülött példányok hossza 15–25 cm.

A nemre jellemző módon a faj mérget nem termel, fogazata aglyph, vagyis nincsenek barázdált fogak vagy méregmirigyek. Védekező viselkedése általában rejtőzködő: inkább menekül, vagy ha zavarják, utánzó stratégiákat alkalmaz, például színlelt harapást, sziszegést vagy tetszhalált (thanatosis).

A kockás sikló ( Natrix tessellata ) elterjedési területe Délkelet-Európától és a Balkán-félszigettől Közép-Ázsián át egészen Észak-Afrikáig (Nílus-medence) húzódik. Olaszországban elterjedése széles, de szórványos, csak az Aosta-völgyből, Szardíniáról és Szicíliából hiányzik.

Savona tartományban és Nyugat-Liguriában a faj kizárólag a Ligur-Appenninek északi lejtőin fordul elő, általában 400 méter körüli tengerszint feletti magasságban, bő vízellátású területeken.

Ez a sikló elsősorban vízi élőhelyeket kedvel, rendszeresen előfordul patakok, folyók és gyorsabb sodrású vízfolyások mentén, gyakran növényzettel borított partokon. Elterjedési területének más részein tavakban, mocsarakban, valamint álló- vagy lassan áramló vizekben is megtalálható.

Helyi szinten a kockás sikló főként tiszta, zsákmányban gazdag vízfolyásokat használ, míg az erősen urbanizált vagy szennyezett területeket elkerüli. Élőhely-használata évszakosan és a táplálék elérhetőségétől függően változhat.

A kockás sikló alapvetően nappali életmódú, és kiváló úszóképességéről ismert. Hosszú ideig képes a víz alatt maradni, és veszély esetén elsőként a vízbe menekül; szárazföldön lassabban, kevésbé fürgén mozog. Éves aktivitási ciklusa márciustól októberig tart.

Tavasszal, közvetlenül a téli pihenő után zajlik a párzás, amely mintegy két hónapig is eltarthat. Különösen kedvező években ősszel, a telelés előtt egy második szaporodási időszak is előfordulhat. A nőstények június végétől július elejéig 4–35 tojást raknak, nedves, védett helyeket választva, a kikelés augusztus–szeptemberben történik.

Táplálkozása kifejezetten vízi jellegű: szinte kizárólag halakat, kétéltűeket (kifejlett egyedeket, lárvákat és ebihalakat), valamint vízi gerincteleneket – például rákokat és rovarokat – fogyaszt. A zsákmányszerzés a víz alatt, gyors mozdulatokkal történik; a prédát élve nyeli le. Ritkán eszik kisemlősöket vagy szárazföldi zsákmányt.

Természetes ellenségei közé tartoznak a ragadozó madarak, húsevő emlősök és más kígyók. A csuka (Esox lucius) is jelentős ragadozója, amely a fiatal és felnőtt példányokat egyaránt megtámadja.

Azonban az emberi tevékenység jelenti a legnagyobb veszélyt: a kígyót gyakran tévedésből pusztítják el, mivel összetévesztik mérges fajokkal, például a keresztes viperával ( Vipera aspis ). A vízszennyezés, a vizes élőhelyek csökkenése, valamint a növényvédő szerek és gyomirtók használata jelentősen átalakítja a vízi ökoszisztémákat, így a faj közvetlenül és a táplálékforrások csökkenése révén is veszélyeztetetté válik.

A kockás sikló, akárcsak közeli rokona, a vízisikló ( Natrix helvetica ), látványos védekező stratégiákat alkalmaz: erőteljes sziszegést hallat, és kloákamirigyeiből bűzös váladékot bocsát ki, amely elriasztja a ragadozókat. Végső esetben tetszhalott állapotot (thanatosis) vesz fel: mozdulatlanul fekszik, nyitott szájjal és kinyújtott nyelvvel. Nem mérges, az emberre teljesen ártalmatlan: harapási kísérletei ritkák és általában hatástalanok.