Speleomantes strinatii
Amphibia → Urodela → Plethodontidae → Speleomantes → Speleomantes strinatii
Canferèstru, Cansinistru
A Strinati-barlangszalamandra rendkívüli, tüdő nélküli farkos kétéltű, amely kizárólag bőrén és a szájüreg nyálkahártyáján keresztül képes lélegezni.
Testhossza – a farokkal együtt – 7–13 cm, és sötétszürke hasi oldala élesen elüt a barna vagy szürke hátától, amelyet egyénenként és populációnként változó okkersárga foltok tarkítanak.
Végtagjai rövidek, erősek, ujjai részben úszóhártyásak, így kiválóan alkalmasak nedves, csúszós felszínek felfedezésére.
Fontos határozóbélyege az orr-ajak barázda, amely nagyítás alatt jól látható: ez egy vékony csatorna, amely a szájzugoktól az orrlyukak tövéig húzódik, és elengedhetetlen a feromonok szállításához, valamint a környezet kémiai érzékeléséhez.
A nemi kétalakúság kifejezett a kifejlett hímeknél, amelyek ellipszis alakú állmiriggyel rendelkeznek, amelyet udvarláskor használnak.
A Speleomantes strinatii zsákmányát a nyelv gyors, kilökésszerű előrenyújtásával ejti el, amely messze túlnyúlik a fej hosszán, így a szalamandra a szűk repedések teljes sötétjében is gyorsan képes zsákmányt fogni.
Megfelelő időszakokban barlangokon kívül is megfigyelhető, kövek, korhadó fatörzsek alatt vagy patakpartokon.
A Strinati-barlangszalamandra az egyetlen liguriai képviselője a Plethodontidae családnak, amely főként Amerikában elterjedt, és a tüdő hiánya jellemzi.
Olaszországban a Speleomantes nemzetség hét fajt foglal magában, melyek közül négy endemikus Szardínián, míg három a szárazföldön fordul elő: S. strinatii, S. ambrosii és S. italicus.
A Speleomantes strinatii elterjedése a Ligur-ívre és a szomszédos déli Piemont területeire korlátozódik, ahol elszórt populációi mély völgyekben, karsztvidékeken és erdős területeken élnek.
Savona megyében főként mészkő alapkőzeten található, tengerszinttől egészen mintegy 1 300 méteres magasságig, alkalmazkodva mind a belső karsztos élőhelyekhez, mind a tengerparti barlangokhoz.
A Beigua-hegytömbben hiányzik, bár egy régi, elszigetelt előfordulásról van feljegyzés.
Ez a kétéltű természetes és mesterséges föld alatti élőhelyeket részesít előnyben – barlangokat, hasadékokat, karsztüregeket vagy elhagyott bányákat –, amelyeket nagyon magas páratartalom és stabil, gyakran 8–15 °C közötti hőmérséklet jellemez.
Párás vagy esős napokon azonban a felszínen is előfordulhat, kövek, farönkök vagy avar alatt rejtőzve mezofil erdőkben és patakpartokon.
Savona megye a mészkő és a karsztjelenségek széles körű jelenlétének köszönhetően számos kedvező élőhelyet kínál a Speleomantes számára: itt az állat nagyfokú alkalmazkodóképességet mutat, kihasználva minden repedést, hasadékot és bármilyen menedéket, amely képes megtartani a nedvességet.
Az ofiolitikus élőhelyeket ritkábban látogatja, mivel ott kevésbé alakulnak ki megfelelő üregek.
A Strinati-barlangszalamandra rendkívül nedvességkedvelő faj, kizárólag akkor aktív, amikor a relatív páratartalom közelít a telítettséghez.
Visszahúzódó, főként éjszakai életmódot folytat, de enyhe évszakokban nappal is megfigyelhető, különösen a barlangok legmélyebb, legpárásabb részein.
Egész évben aktív, aktivitása nyáron tetőzik, a hideg hónapokban pedig csökken.
A fiatalok és a felnőttek eltérő mikroélőhelyeket használnak: a fiatal példányok inkább a barlangbejáratok közelében tartózkodnak, ahol a körülmények kevésbé stabilak, de a táplálék könnyebben elérhető; a felnőttek a mélyebb, védettebb üregeket részesítik előnyben.
A szaporodás tavasszal zajlik, hosszú udvarlással: a hím hátulról átöleli a nőstényt, fejét és nyakát is körbefogva, gyakran simogatva annak állát.
A megtermékenyítés után a nőstény 6–14 tojást rak jól védett talajüregekbe, és a kelésig (ami körülbelül 10 hónap) a fészek mellett marad – ez a szülői gondoskodás egyedülálló az európai kétéltűek között.
A Strinati-barlangszalamandra specializált ragadozó, főként apró szárazföldi gerincteleneket fogyaszt.
A Ligur-Appenninekben végzett vizsgálatok szerint étrendjét elsősorban szúnyogfélék (Limoniidae) alkotják, amelyek gyakran a zsákmány több mint 80%-át teszik ki.
Az étrend alkalmanként más rovarokat (pl. bogarakat, lepkéket), pókokat és apró szárazföldi rákokat is tartalmazhat.
A faj fő veszélyei az élőhelyek átalakulásából erednek (például szennyezés, betonnal való lefedés, túlzott barlangászat, illegális gyűjtés), valamint a klímaváltozás okozta hosszabb aszályos időszakokból.
Másodlagos kockázatot jelent a kórokozók, köztük a chytridiomikózist (Batrachochytrium dendrobatidis) okozó gombák behurcolása, bár a helyi populációban tömeges pusztulást nem észleltek.
A Speleomantes strinatii figyelemre méltó képességgel rendelkezik: sérülés után képes regenerálni elvesztett végtagjait.
Ezt a jelenséget laboratóriumi és természetes körülmények között is alaposan tanulmányozták, és megerősítették a faj nagyfokú regenerációs plaszticitását, amely hozzájárul sikeréhez a sérülékeny föld alatti élőhelyeken.
