Rana temporaria
Amphibia → Anura → Ranidae → Rana → Rana temporaria
Rana rusa, Rana de muntagna
A közönséges barna béka ( Rana temporaria ) a nyugati Liguria magashegyi élőhelyeinek egyik legjellemzőbb kétéltű faja.
Robusztus testfelépítéséről és változatos színezetéről ismerhető fel, amely a vörösesbarnától a sötétbarnáig terjedhet, néha rézszínű árnyalatokkal; hátán szabálytalan, sötétebb foltok láthatók, míg a has világosabb és egységesebb megjelenésű.
Jellegzetes ismertetőjegye a szemet átszelő sötét maszk, amely feltűnő megjelenést kölcsönöz neki.
A hímek mérete 6–7,5 cm, a legnagyobb nőstényeké meghaladhatja a 8 cm-t, átlagosan 7–9 cm között mozognak.
A nemi kétalakúság a szaporodási időszakban válik igazán szembetűnővé: a hímek hüvelykujján sötét nászpárnák jelennek meg, erősebbek az elülső végtagjaik és világosabb a torkuk; a nőstények általában robusztusabbak.
A frissen kikelt ebihalak körülbelül 6–7 mm-esek, fekete színűek, és több hónap alatt alakulnak át kis átalakult példányokká.
A közönséges barna béka Nyugat-Liguriában és a Ligur-Alpok alpesi tengelye mentén folyamatosan elterjedt a hegyvidéki és előhegyi területeken, főként 800 métertől 2 000 méter feletti magasságig.
A legnagyobb állományok a főbb hegyvidéki völgyekben – köztük az Arroscia-völgyben, a Tanaro-felsővölgyben és a Roja-völgyben – találhatók, jól megőrzött élőhelyeken.
Reliktum és specialista fajként tartják számon, jelenléte a Savona megyei alpesi és szubalpin ökoszisztémák környezeti minőségét jelzi.
A hűvös, párás, viszonylag stabil klímájú élőhelyeket kedveli: alpesi és szubalpin réteket, lombos vagy tűlevelű hegyvidéki erdőket, tőzeglápokat és magashegyi vizes élőhelyeket.
Használ kisebb patakokat, hegyi vízfolyásokat, valamint az olvadó hó által kialakított időszakos tavakat is, amelyek gyakran elengedhetetlenek a szaporodáshoz.
A faj kivételes alkalmazkodóképességet mutat a különböző mikroélőhelyek kihasználásában, feltéve, hogy a szaporodási időszakban tiszta víz áll rendelkezésre.
A közönséges barna béka főként nappal és szürkületkor aktív, de kedvező körülmények között éjszaka is folytathatja tevékenységét.
Éves ciklusa szorosan kötődik az alpesi éghajlathoz: a téli nyugalmi időszak októbertől áprilisig is tarthat, különösen magasabb tengerszint feletti magasságokban, amikor az egyedek elmerült növényzet vagy iszap mélyén keresnek menedéket a befagyott vizekben.
Ez a faj arról is ismert, hogy tavasszal az elsők között válik aktívvá, a szaporodás gyakran közvetlenül az olvadás után (március–május) kezdődik.
A nőstények 1 000–4 000 petét raknak nagy, kocsonyás csomókban, amelyek a víz nyugodtabb, naposabb részein lebegnek; az átalakulás általában június és szeptember között fejeződik be, magasabb hegyvidéken hosszabb idő alatt.
A kifejlett egyedek étrendje igen változatos, főként szárazföldi rovarokból, pókokból, csigákból, földigilisztákból és más apró gerinctelenekből áll, amelyeket a parton és a víz közelében is vadásznak.
Az ebihalak főként növényevők és mikrofágok, elsősorban algákkal, növényi törmelékkel és apró vízi gerinctelenekkel táplálkoznak.
A táplálkozás sokfélesége tükrözi az évszakos változásokat és a különböző magasságokban elérhető táplálékot.
A közönséges barna békát Nyugat-Liguriában elsősorban az éghajlatváltozás fenyegeti, amely jelentősen módosítja a hóviszonyokat és a vízellátottságot, valamint a magashegyi vizek vízjárásának megváltozása, amely gyakran vízkivételhez vagy turisztikai hasznosításhoz kapcsolódik.
További kockázati tényező a ragadozó halak betelepítése az alpesi tavakba, az újonnan megjelenő gombás betegségek terjedése, a szaporodóhelyek átalakítása és az állományok elszigetelődése.
Az emberi zavarás, amely a hegyvidéki turizmushoz köthető, szintén negatív hatással lehet, különösen a legérzékenyebb szaporodóhelyeken.
A faj jövőbeli védelme a magashegyi vizes élőhelyek megőrzésétől és a populációk közötti ökológiai kapcsolatok fenntartásától függ.
Különös figyelmet kell fordítani az alpesi tavak fenntartható kezelésére és a szabadidős tevékenységek szabályozására az év legérzékenyebb időszakaiban.
A közönséges barna béka kiemelkedik azzal, hogy az Alpokban az egyik legmagasabbra felhatoló kétéltű faj, valamint rendkívüli képességével, hogy sajátos élettani alkalmazkodásainak köszönhetően hosszú ideig képes túlélni az intenzív hideget.
Szinte fagyos vizekben is képes szaporodni közvetlenül a hóolvadás után, és rendkívüli hűséget mutat a megszokott szaporodóhelyeihez.
Nyugat-Liguriában gondosan monitorozzák, hogy felmérjék a globális felmelegedés magashegyi populációkra gyakorolt hatásait, így fontos indikátora a hegyvidéki ökoszisztémák egészségének.
