Rana dalmatina
Amphibia → Anura → Ranidae → Rana → Rana dalmatina
Rana sâtaïsa
A fürge béka ( Rana dalmatina ) közepes méretű kétéltű, karcsú testalkattal és feltűnően fejlett hátsó lábakkal, amelyek kivételes ugróképességet biztosítanak számára.
Színe a bézstől a vörösesbarnáig terjed, gyakran jól látható, sötét csíkkal az oldalsó halántéktájon, amely elegáns és visszafogott megjelenést kölcsönöz a fajnak.
A nőstények kissé nagyobbak, akár 8 cm hosszúságot is elérhetnek, míg a hímek általában 5–6 cm közöttiek.
A szaporodási időszakban a hímek hüvelykujján sötét nászpárnák jelennek meg, elülső végtagjaik erősebbé válnak, valamint kevéssé feltűnő belső hanghólyagjuk is kialakul.
A frissen kikelt ebihalak 6–7 mm hosszúak, sötétbarna színűek, finom aranyszínű foltokkal ismerhetők fel.
A fürge béka elterjedése Nyugat-Liguriában mozaikos, főként 200 és 1 000 méter közötti magasságban, hűvös, párás völgyekben található, ahol elegyes erdők és állandó vízfolyások maradtak fenn.
Bár korábban elterjedtebb volt, ma már gyakran elszigetelt populációkban fordul elő a Savona környéki kevésbé urbanizált területeken és azok határvidékén.
Ez a faj a nedves, hűvös élőhelyeket kedveli: lombhullató erdőket, erdőszéli füves tisztásokat, időszakos vizes élőhelyeket és lassú folyású patakokat, amelyeket parti növényzet szegélyez.
Szaporodásához a fürge béka kisebb tavakat, pocsolyákat választ, előnyben részesítve azokat a helyeket, ahol a víz alatti növényzet megfelelő védelmet és támaszt nyújt a petecsomóknak.
A fürge béka főként alkonyatkor és éjszaka aktív, de a szaporodási időszakban nappal is megfigyelhető.
A telelési időszak általában novembertől februárig tart, időtartama a tengerszint feletti magasságtól és a helyi éghajlattól függően változik.
A szaporodás korán kezdődik, a nyugat-liguriai enyhébb területeken már február végén: a nőstény 600–1 400 petét rak, jellegzetes gömb alakú csomókban, amelyeket víz alatti növényzethez rögzít; az ebihalak átalakulása körülbelül három hónap alatt megy végbe.
A kifejlett egyedek főként szárazföldi rovarokat, pókokat, földigilisztákat és kisebb csigákat fogyasztanak, ezzel segítik az erdei ökoszisztéma gerinctelenjeinek szabályozását.
Az ebihalak ezzel szemben algákat, növényi törmeléket és apró vízi gerincteleneket esznek, fontos szerepet játszva a tápanyagok körforgásában az édesvízi élőhelyeken.
A fürge békát Savona megyében és Nyugat-Liguriában elsősorban az erdei élőhelyek feldarabolódása és elvesztése, a szaporodóhelyek pusztulása, valamint a vízfolyások átalakítása fenyegeti.
További veszélyforrás az agrárterületek terjeszkedése, a növényvédő szerek használata, ragadozó halak betelepítése a szaporodóhelyekre, gombás betegségek (például a chytridiomikózis), valamint az erdőtüzek.
Nyugat-Liguriában jelenleg célzott monitorozás alatt áll, hogy felmérjék az állomány helyzetét és a védelmi intézkedések hatékonyságát, kiemelve a faj megőrzésének jelentőségét a helyi biodiverzitás szempontjából.
A fürge béka arról ismert, hogy a tél végén az elsők között kezdi meg a szaporodást; felszínen lebegő, jellegzetes gömb alakú petecsomói biztos jelei a faj jelenlétének.
Erősen ragaszkodik a kiválasztott szaporodóhelyekhez, és kiváló ökológiai indikátora az erdei élőhelyek minőségének.
A fürge béka híres ugróképességéről, amely meghaladhatja a 2 métert, ez a tulajdonság ihlette a magyar nevét is.
