Podarcis siculus
Reptilia → Squamata → Lacertidae → Podarcis → Podarcis siculus
Lüxertua de campagna
Az olasz faligyík ( Podarcis siculus ) közepes méretű gyík, amely gyorsan képes alkalmazkodni új környezetekhez.
A nőstények teljes hossza elérheti a 20–22 cm-t, míg a hímek meghaladhatják a 25 cm-t, olykor akár a 28 cm-t is.
A nemi kétalakúság kifejezett: a hímek nagyobb fejükkel és erőteljesebb faroktövükkel, jól fejlett combpórusaikkal és gyakran élénkebb hátoldali színezetükkel tűnnek ki a nőstényekhez képest.
A hát színe élénkzöldtől – gyakran sötét gerincvonallal – a sötét mintázatú, bonyolult oldalsó hálózatig terjedhet.
A has általában világos, fehéres vagy sárgás, a hátpikkelyek erősen recézettek, tapintásra érdes érzetet adnak.
A faj jelentős morfológiai és viselkedési plaszticitást mutat, sokféle környezeti feltételhez képes alkalmazkodni, és színváltozatai is figyelemre méltóak, melyek az életkor, a nem és az évszak szerint változnak.
A fiatal példányok színezete általában tompább, testfelépítésük karcsúbb a kifejlett egyedekhez képest.
Nyugat-Liguriában az olasz faligyík idegenhonos fajnak számít, amelynek állományai gyorsan terjednek, főként emberi tevékenység, valamint véletlenszerű vagy szándékos betelepítések következtében.
Elsősorban tengerparti területeken, városi és városkörnyéki környezetben, valamint számos gyom- és mezőgazdasági élőhelyen fordul elő.
Jó alkalmazkodóképessége révén hatékonyan képes új területeket meghódítani, elterjedési területét fokozatosan bővítve, gyakran az őshonos fajok rovására.
A Podarcis siculus sokféle élőhelyen előfordul, de kifejezetten kedveli a meleg, száraz, napos helyeket:
A faj könnyen alkalmazkodik a környezeti változásokhoz, és még leromlott, kevés növényzettel és búvóhellyel rendelkező területeken is képes túlélni.
Az olasz faligyík főként nappal aktív, gyakran látható napozva falakon vagy köveken.
Nagyon fürge és gyors, képes függőleges felületeken is felmászni, és veszély esetén hosszú meneküléseket hajt végre.
A szaporodási időszak márciustól júliusig tart; ezalatt a nőstények évente többször, alkalmanként 2–8 tojást raknak, előnyben részesítve a homokos vagy törmelékes talajokat.
A tojások 6–8 hétig fejlődnek, a kikelő fiatalok pedig önállóak és azonnal aktívak.
Az olasz faligyík tápláléka főként rovarevő, de nagyfokú rugalmasságot mutat:
A táplálkozási rugalmasság az egyik fő tényező, amely hozzájárul a faj sikeres terjedéséhez, lehetővé téve számára a túlélést még ember által átalakított, szegényesebb élőhelyeken is.
Az olasz faligyík jelenléte valós veszélyt jelent az őshonos gyíkokra (például a közönséges faligyíkra, Podarcis muralis ) az alábbi módokon:
Magas alkalmazkodóképessége, valamint a természetes és urbanizált élőhelyek közötti fokozott kapcsolódás elősegíti a faj megtelepedését, az őshonos hüllő- és gerinctelen közösségek rovására.
A Podarcis siculus Nyugat-Liguriában és Savona tartományban inváziós, idegenhonos fajnak számít; kivételesen jól képes új élőhelyeket meghódítani magas termékenysége, erős territoriális viselkedése és az őshonos fajokkal szembeni versenyképessége révén.
Állományainak monitorozása elengedhetetlen a terjedési dinamikák megértéséhez, az őshonos közösségekre gyakorolt hatás felméréséhez, az újabb betelepítések megelőzéséhez és a szükséges védekezési intézkedések megtervezéséhez.
A lakosság tájékoztatása szintén fontos, hogy visszaszorítsuk a további áttelepítéseket, és elősegítsük az őshonos fajok védelmét.
A közönséges faligyíkkal ( Podarcis muralis ) és más őshonos fajokkal való együttélés egyre nagyobb kihívást jelent a természetvédelmi kezelők számára, különösen a városi és városkörnyéki, intenzíven urbanizált területeken.
