Hyla meridionalis
Amphibia → Anura → Hylidae → Hyla → Hyla meridionalis
Granögia zeneize
A mediterrán levelibéka ( Hyla meridionalis ) egy kis termetű kétéltű, amelyet könnyű felismerni elegáns, egységesen élénkzöld színezetéről, amely a világoszöldtől a smaragdzöld árnyalatokig terjedhet.
Az olasz levelibékától ( Hyla intermedia ) elsősorban az különbözteti meg, hogy oldalán hiányzik a markáns sötét oldalsáv.
A kifejlett példányok karcsú testűek, hosszú végtagúak, ujjvégeiken tapadókorongok találhatók, amelyek megkönnyítik a növényzetben való mozgást.
A hímek általában 3–3,5 cm hosszúságot érnek el, míg a nőstények kissé nagyobbak, akár 4 cm-ig is megnőhetnek.
A szaporodási időszakban a hímeken jól látható a nagy, sötét hanghólyag és a hüvelykujjukon található nászpárnák, míg a nőstények kissé nagyobb méretükről és a feltűnő hanghólyag hiányáról ismerhetők fel.
Az ebihalak kikeléskor barnászöldek, körülbelül 5–6 mm hosszúak, és idővel karcsú, vízi életmódhoz alkalmazkodott testformát fejlesztenek ki.
Nyugat-Liguriában a mediterrán levelibéka ( Hyla meridionalis ) főként a tengerparti és dombvidéki területeken fordul elő, a tengerszinttől egészen mintegy 700 méteres magasságig.
Elterjedése gyakran szigetszerű és helyi jellegű, főként a Riviera di Ponente legenyhébb klímájú részein, ahol kis állományai maradtak fenn egyes tengerparti völgyekben.
Előfordulásának kiterjedése és egyedszáma nagymértékben függ a megfelelő élőhelyek elérhetőségétől, melyeket napjainkban komolyan veszélyeztet a folyamatos urbanizáció és a területhasználat átalakulása.
Ez a faj a nedves élőhelyeket részesíti előnyben, melyeket az alábbiak jellemeznek:
A mediterrán levelibéka ( Hyla meridionalis ) bizonyos fokú alkalmazkodóképességet mutat, és ember által átalakított területeken is megjelenik, amennyiben ott víztestek és megfelelő növényzet található.
Főként szürkületkor és éjszaka aktív, a mediterrán levelibéka ( Hyla meridionalis ) a nap hűvösebb óráit használja ki tevékenységeihez.
Téli nyugalmi időszaka általában rövidebb, mint a többi helyi kétéltűé, amit a tengerparti területek enyhe éghajlata is elősegít.
A szaporodási időszak márciustól júniusig tart, amikor a hímek lágyabb, dallamosabb hangokat adnak ki, mint az olasz levelibéka ( Hyla intermedia ) hímjei, hogy odavonzzák a nőstényeket a petézőhelyekhez.
A szaporodás nyugodt vagy lassan áramló, sűrűn benőtt vizekben zajlik, ahol a nőstények 150 és 800 közötti petét raknak le kis csomókban a növényekhez rögzítve.
Az átalakulás körülbelül 2–3 hónap alatt megy végbe, a hőmérséklettől és a táplálék bőségétől függően.
A táplálkozás az egyed fejlettségi állapotától függően változik:
Ezek a táplálkozási szokások hozzájárulnak a béka élőhelyein az ízeltlábúak populációinak szabályozásához.
A mediterrán levelibékát ( Hyla meridionalis ) Nyugat-Liguriában az alábbi fő veszélyek fenyegetik:
Az élőhelyek feldarabolódása megnehezíti az egyedek mozgását a szaporodóhelyek között, veszélyeztetve az elszigetelt populációk fennmaradását.
A mediterrán levelibéka ( Hyla meridionalis ) kiemelkedik azzal, hogy más kétéltűfajokhoz képest jobban tűri a részben ember által átalakított környezeteket, sőt, felhasználja a tartályokat, forrásokat és ideiglenes mesterséges víztesteket is.
Hangja az egyik legdallamosabb az európai kétéltűek között.
Hatékonyan alkalmazkodik a mediterrán cserjések éghajlati viszonyaihoz, sőt, képes szaporodni mérsékelten sós vizekben is.
Nyugat-Liguriában a fajt folyamatosan figyelik tudományos intézmények és természetvédelmi szervezetek, amelyek nyomon követik egészségi állapotát és a csökkenés kockázatát, elismerve, hogy kulcsfontosságú indikátora a part menti ökoszisztémák minőségének, valamint a természetes elemek jelenlétének még erősen urbanizált környezetben is.
A faj megőrzése megköveteli a megmaradt vizes élőhelyek és a hagyományos mezőgazdasági területek szigorú védelmét, amelyek ökológiai folyosóként szolgálnak a populációk között.
