Hemidactylus turcicus
Reptilia → Squamata → Gekkonidae → Hemidactylus → Hemidactylus turcicus
Ciattua, Scurpiùn, Scurpiunàssu
A török gekkó vagy szemölcsös gekkó ( Hemidactylus turcicus ) egy kis termetű gyík, amelynek jellegzetes megjelenése van, hossza ritkán haladja meg a 10 cm-t.
Karcsú testét számos kiemelkedő szemölcs borítja a háton és a farok részen, míg a lábakon jellegzetes, szarvszerű, középen kettéosztott lemezek találhatók, amelyek nem érnek el az ujjak hegyéig, ellentétben a közönséges gekkóval ( Tarentola mauritanica ).
Háta általában halvány rózsaszín, szabálytalan sötét foltokkal tarkítva, míg a hasa mintázat nélküli, világos és áttetsző.
A fiatal egyedek farkán gyakran sötét sávok láthatók.
Szemei nagyok és mozgatható szemhéjak nélküliek, ami elősegíti az éjszakai látást – ez hasznos alkalmazkodás alkonyati és éjszakai életmódjához.
Fürge és gyors mind függőleges felületeken, mind mennyezeten, lábai tapadóképességének köszönhetően a házak és természetes környezetek legeldugottabb zugaiba is eljut.
A faj őshonos a Földközi-tenger partvidékén, beleértve Dél-Európát, Észak-Afrikát és Délnyugat-Ázsiát.
Néhány észak-amerikai területen (USA, főként a Mexikói-öböl államaiban) véletlenül telepítették be, ahol jól megtelepedett.
Liguriában és Savona tartományban a szemölcsös gekkó jelen van, de általában ritka.
Elsősorban a tengerparti zónákban él, rendszerint nem emelkedik 100 m tengerszint feletti magasság fölé, és hiányzik a szárazföld belsejéből, a Tirrén-vonalon túl.
Előnyben részesíti a száraz kőfalakat, sziklákat, régi épületeket, sziklafalakat és barlangokat a legmelegebb, legnaposabb tengerparti területeken.
Nem ritka, hogy ez a gekkó emberi települések közelében is megfigyelhető, ahol a mesterséges fény által odavonzott rovarokra vadászik.
Az ideális élőhelyhez hasadékok, repedések és búvóhelyek tartoznak, amelyeket nappal használ, hogy elrejtőzzön a ragadozók és a hőmérséklet-ingadozások elől.
Éjszakai és alkonyati életmódú faj, a török gekkó rendkívüli fürgeséget és gyorsaságot mutat, ami hatékony ragadozóvá és kiváló mászóvá teszi.
Nappal jól védett repedésekben húzódik meg, alkonyatkor és éjszaka válik aktívvá vadászat céljából.
A kifejlett hímek területvédők lehetnek, panaszos hangokat hallatnak területük védelmében.
A szaporodási időszak márciustól júliusig tart; minden nőstény egyszerre egy vagy két tojást rak, évente két-három alkalommal, rejtett, védett helyeket választva.
A fiatalok teljesen önállóan kelnek ki.
A szemölcsös gekkó főként rovarevő, éjszakai zsákmányok széles skálájára vadászik.
Az USA-ban betelepített populációkon végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a táplálék megválasztásában van némi nemi különbség: a nőstények inkább a talajon élő állatokat, például pókokat és ászkákat fogyasztanak, míg a hímek gyakrabban vadásznak repülő rovarokra (egyenesszárnyúak, lepkék, kabócák).
Az étrend az életkortól és az egyed méretétől függően változik: a felnőttek nagyobb zsákmányt fogyasztanak, míg a fiatalok kisebb szervezetekre specializálódnak.
Főbb ragadozói közé tartoznak a kígyók, éjszakai és nappali ragadozó madarak, sünök (Erinaceus europaeus) és más kisemlősök.
Bár meglehetősen ügyes a veszélyek elkerülésében, a fiatal egyedek körében a halálozás magas lehet.
Veszély esetén a szemölcsös gekkó farokledobással (kaudális autotómia) védekezik: izomösszehúzódással a farok egy része leválik és tovább mozog, ezzel megtéveszti a ragadozót, és a gyík elmenekülhet.
A farok regenerációja több hétig tart, az új szakasz általában vastagabb és egyszínű, hiányoznak rajta a fiatalokra jellemző sötét sávok.
