Dermochelys coriacea
Reptilia → Testudines → Cryptodira → Dermochelyidae → Dermochelys coriacea
Tartüga de cöio
A luth teknős a legnagyobb ma élő tengeri hüllő, amelyet egyedülálló morfológiája különböztet meg. Páncélja, amely akár 2–2,5 m hosszú is lehet, hiányzik a tipikus szarupajzs, helyette apró csontokból áll, amelyek vastag, bőrszerű, általában sötét kékesfekete bőrbe ágyazódnak, amelyet jól látható világos hosszanti csíkok szelnek át.
A kifejlett egyedek kivételes tömeget érhetnek el: 300–900 kg között, de kivételes példányok meghaladhatják az 1 000 kg-ot is. A nemek közötti különbség leginkább a testméretben (a nőstények általában nagyobbak) és a farokban mutatkozik meg, amely a hímeknél hosszabb és erősebb. További megkülönböztető jegy a kifejlett hímek fején, a szaporodási időszakban megjelenő, hangsúlyosabb rózsaszín folt.
A frissen kikelt teknősök körülbelül 6–7 cm hosszúak, feketék, a hátukon jellegzetes fehér pöttyök találhatók.
Ez a faj lenyűgöző megjelenésével és rendkívüli alkalmazkodóképességével tűnik ki, különösen a hosszú óceáni vándorlások során.
A Ligur-tengerben a luth teknős alkalmi, de rendszeres vendégnek számít, megfigyeléseit leggyakrabban júniustól novemberig jegyzik fel. Nyugat-Liguriában főként a nyílt tengeri vizekben fordul elő, a part közelében jóval ritkábban, és a jelentések leginkább Capo Mele és Ventimiglia között gyakoribbak. Itt az áramlatok sajátos dinamikája kedvez a kedvenc zsákmányállatai, különösen a nagy medúzák koncentrációjának. A Ligur-medencében megfigyelt összes egyed az Atlanti-óceánról érkezik, a Gibraltári-szoroson keresztül.
A Dermochelys coriacea a mély, nyílt tengeri környezeteket részesíti előnyben, és gyakran mozog az áramlatok találkozási zónáiban, ahol nagy mennyiségű medúza halmozódik fel. A Ligur-tengerben leginkább ott aktív, ahol magas a zselatinos élőlények sűrűsége, míg a partközeli jelenléte csak alkalmi, ellentétben más tengeri teknősfajokkal.
Nagyon pelágikus faj, a luth teknős rendkívüli merülésekre képes, akár 1 000 m mélységig is leúszik. Nyugat-Mediterráneumban főként június és november között fordul elő, ebben az időszakban követi a vándorló medúzatömegeket.
A Földközi-tengeren nem fészkel: a vizeinkben táplálkozó egyedek az Atlanti-óceánról érkeznek, a Gibraltári-szorost használva vándorlásaikhoz. A Dermochelys coriacea azon kevés hüllőfajok egyike, amely képes testhőmérsékletét a környező víz hőmérsékleténél magasabban tartani, összetett élettani és viselkedési alkalmazkodások révén.
Ez a faj rendkívül specializált táplálkozású, szinte kizárólag planktonikus zselatinos élőlényeket fogyaszt. Különösen:
Nyugat-Liguriában, ahol a medúzák sűrűsége nagyon magas lehet, a luth teknős alapvető ragadozó szerepet tölt be a nyílt tengeri ökoszisztéma egyensúlyának fenntartásában.
A Ligur-tengerben a luth teknőst számos emberi eredetű tényező súlyosan veszélyezteti:
Ezek a veszélyek, amelyeket a folyamatos klímaváltozás tovább súlyosbít, elengedhetetlenné teszik a megfigyelőhálózatok és mentőközpontok munkáját, különösen Nyugat-Liguriában.
A Dermochelys coriacea az egyetlen ma élő Dermochelyidae családba tartozó faj, és egyedülálló élettani alkalmazkodásokkal rendelkezik:
