Chalcides striatus striatus
Reptilia → Squamata → Scincidae → Chalcides → Chalcides striatus
A nyugati háromujjú vakondgyík ( Chalcides striatus striatus ) kígyószerű megjelenésű gyík, amely könnyen felismerhető hosszú, viszonylag hengeres testéről, kicsi, három jól fejlett ujjal rendelkező végtagjairól, valamint olajbarna alapon húzódó keskeny, sötét hosszanti csíkjairól. A kifejlett egyedek általában 25–35 cm-es testhosszt érnek el, amelynek több mint fele a hosszú farokból áll. Sima, fényes bőre, csökkent végtagmozgékonysága és kígyószerű mozgása egyértelműen megkülönbözteti a közönséges gyíkoktól. Veszély esetén képes leválasztani a farkát (autotómia).
A Chalcides striatus striatus elterjedése Nyugat-Európa atlanti-mediterrán sávjára terjed ki, az Ibériai-félszigettől nyugati Liguriáig, elszórt reliktum-populációkkal. Liguriában előfordulását szinte kizárólag a nyugati részen dokumentálták, főként a part menti szilikátos területeken és az Albenga-síkságon, ahol töredezett állományokban maradt fenn. Olaszország egyik legritkább és leglokalizáltabb gyíkfaja, maradvány-populációi gyakran elszigeteltek és genetikailag sérülékenyek.
Nedves, napos réteket, erdőszegélyeket, tisztásokat, mozaikos fedettségű száraz gyepeket kedvel, időnként mediterrán cserjések és alacsony intenzitású mezőgazdasági területek foltjait is benépesíti. Az élőhely mikroszerkezete kulcsfontosságú: kövek, farönkök, növényi törmelékkupacok alatt vagy korhadó fatönkök belsejében talál menedéket. Ritkán fordul elő túlzottan árnyékos vagy növényzet nélküli területeken. Különösen magas a páratűrése, de élőhely-fragmentációra érzékeny.
Nappali, rejtőzködő életmódú faj, ideje nagy részét alacsony növényzet között tölti. Általában félénk, a legkisebb zavarásra is menedéket keres, és hosszabb időre elbújik. Aktív időszaka márciustól októberig tart. Szaporodása tavasszal zajlik; a nőstények ovoviviparok, teljesen fejlett utódokat hoznak világra a nyár végén (július–augusztus).
A Chalcides striatus striatus (nyugati háromujjú vakondgyík) főként kis méretű ízeltlábúakkal táplálkozik: rovarokkal, lárvákkal, pókokkal és más talajszinten élő gerinctelenekkel, amelyeket a gyepszintben és avarban talál. Rejtett életmódja és a fűszálak, törmelékek között való ügyes mozgása megkönnyíti számára a nehezen elérhető zsákmány felkutatását.
Kevés őshonos olasz gyíkfaj közé tartozik, amelyek kifejezetten alkalmazkodtak a nyílt gyepekhez; kígyószerű testformája, elevenszülősége és a nedves mikroélőhelyek iránti preferenciája a föld alatti életmódú fajokkal való konvergens evolúció példái. A fajt mind nemzeti, mind uniós jogszabályok védik, ezért fokozott figyelmet és célzott stratégiákat igényel: a stabil populációk fennmaradása szorosan összefügg a megfelelő élőhelyek megőrzésével és aktív kezelésével.
